Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Nílusi víziló:

Előfordulása

Az utolsó jégkorszak előtt Észak-Afrikában és Európában is sok helyütt éltek. Hidegebb éghajlaton is honosak voltak, ha a víz télen sem fagyott be. Ma már Egyiptomból is eltűnt, ahol a történelmi időkben még nagy számban megtalálható volt. Bár nílusi vízilónak hívjuk, mára már a Nílusból is kihalt. Ma már csak nagyobb tavakban, gyenge sodrású folyamokban él, illetve ezek partján.

Uganda, Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részének, Etiópia, Gambia, Tanzánia, Mozambik, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Zambia és Zimbabwe tavaiban, folyóiban lelhető fel.

Megjelenése

Átlagosan 3,5 m hosszú, 1,5 m marmagasságú és 3200 kg testtömegű állat. (A legnagyobb példány, amelyről hiteles adatok állnak rendelkezésre, a Londoni Állatkertben élt, tömege 4800 kg volt.) Nagyjából ugyanolyanok a méretei, mint a fehér orrszarvúnak, ezért vitatkozni lehet azon, hogy az elefánt után melyik a második legnagyobb szárazföldi állat. Teste csaknem teljesen csupasz, de a farok végén egyfajta szőrbojt figyelhető meg és erős szőrszálak vannak a szájnyílás környékén is. Hatalmas szájában több fog is agyarrá módosult, amelyek nem ritkán 25-30 cm hosszúra is megnőhetnek.

A hímek egész életük során nőnek, míg a nőstények 25 éves korukra általában elérik végleges méretüket. A tehenek kisebbek, mint a bikák, tömegük csak ritkán haladja meg az 1 500 kg-ot. Nagy tömegük ellenére is gyorsabban futnak az embernél.

A szemük, a fülük és az orruk is a koponya tetején találhatók, így nem kell kiemelni a fejüket a vízből, hogy lássanak, halljanak, illetve levegőt tudjanak venni. Így védekeznek a napsütés ellen. A napsütés ellen egyéb módon is védekeznek. Szokás ezt olykor „véres verejtéknek” nevezni, noha ez se nem vér, se nem verejték. Ez az anyag színtelenül választódik ki az állat testfelületére, majd ott narancssárgás-vöröses színű lesz percek alatt, majd végül bebarnul.

Sok jellemzőjük van, ami a speciáis vízi életmódra utal. A csupasz szőrzet, a faggyúmirigyek hiánya, az úszóhártya stb.

Életmódja

Nappal tipikusan alszanak, éjszaka aktívak. Ekkor keresik táplálékukat. Szinte kizárólag növényeket esznek, de újabb kutatások szerint olykor állati eredetű táplálék is kerül a többrekeszes gyomrukba. Aszály idején képesek akár 50 km-t is megtenni naponta, hogy táplálékot keressenek. Átlagosan 50 kg-t esznek naponta.

A sekély vizeket kedvelik, és bár úgy tűnik, hogy úsznak, többnyire állnak a vízfenéken.

A kifejlett állatok 3-5 percenként jönnek fel a felszínre levegőt venni. Ez a borjak esetében 2-3 perc. Ez a folyamat automatikus, olyannyira, hogy a víz alatt alszanak, és ekkor is a felszínre bukkannak a megfelelő időközönként anélkül, hogy felébrednének. Víz alá merüléskor orrnyílásukat bezárják.

Általában ártalmatlan állatok, de veszélyessé válhatnak, ha elvágják a vízhez visszavezető útvonalukat, vagy veszélyeztetve érzik kicsinyüket.

Szaporodása

Az egész év során képesek szaporodni, de februárban és augusztusban erősen megnő a teherbe esések száma, aminek következtében az esős időszakban, vagyis októberben és áprilisban legnagyobb a születések száma. A tehén 3 napig tüzel, ezalatt kell a bikának megtermékenyítenie. A vemhesség 227-240 napig tart. Az újszülött a víz alatt jön a világra, 27 és 50 kg közti tömeggel. Torpedószerűen lökődnek ki anyjuk testéből. Szinte mindig egy utód születik, de megfigyeltek már ikerszülést is. A hímek 6 és 14, a nőstények 7 és 15 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A borjak 6-9 hónapos korukik szopnak, többnyire a víz alatt, de megfigyeltek már parton szopó kicsiket is. A kis vízilovak rendszeresen láthatók a mamájuk hátán, ha a víz még túl mélynek bizonyul a számukra. Egyébként a víziló előbb tanul meg úszni, mint járni.

Érdekesség

Víziló a Pécsi Állatkertben
Víziló a Pécsi Állatkertben

Vastag bőréből készül a hírhedt vízilóbőr korbács, amely sok afrikai ország rendőrségénél még ma is rendszeresítve van.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.