Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fajtaleírások

2009.01.27

Az akhal-tekini (ahaltekini) könnyen felismerhető elegáns, telivér termetésről és erőseb fénylő szőréről. A fakók, amelyek igen gaykoriak, rendkivül fényes szőrűk miatt úgy festenek, mitha fémből lennének. Valamennyi szín előfordu lennél a lófajtánál, de a fakó, a pej és a sárga a leggyakoribb.
Száraz, nemes fej, egyenes profil, nagy sötét szem és kis fül jellemző az akhal-tekinire. Hosszú, vékony nyaka saknem függőleges a törzse, és ez a rendkivül nemes külsőt a lónak. Kissé dőltebb lapockája, válla száraz lába és kemény patája kitartó és hosszú vágtát tesz lehetővé nagy távolságokon is.
Az akhal-tekini azon ritka fajták egyike, amelyet keres három évezreden át következetesen, szinte teljesen fajtisztán tenyészettek. Nevét a türkemenisztáni teke nomád törzsről kapta, amely megkezdte a fajta tenyésztését. Szívós, eendkivül kitartó  és elegás ló, amelyet napjainkban is hasznosítanak a lovassport valamennyi ágában.

A 140-150 cm megasságú aegidienbergi a ló határeset a póni és a hátasló között, ezért remek családi és szabadidőló. Ötféle jármódra alkalmas ez az új fajta, de különösen biztos töltje miatt kedvelt a díjlovaglók körében.
Nevét az aegidenbergi ménesről kapta, és Németországban csak 1994-ben ismerték el hívatalos is önálló fajtaként. Az első aegidienbergi tenyészkancát kilenc évvel korábban jegeyzték be egy német törzslapra. Az új fajta az izlandi ló és a paso peruano, két jellemző tölt jármódú ló keresztezésével jött össze.
Az aegidienbergi ló barátságos, inteligens és telejsítményre kész, de tartásával szemben ne támasszunk túl nagy igényeket. Fő a harmónikus felépítés és méni elegancia. A három klasszikus jármódon-a lépséen, az ügetésen és a vágtán-kivül jártad a proszkálásban és főleg a töltben, ami rnedkivül készelmes, négyütemű jármód.

Megjelenése és mozgása alapján az alter-real könnyen összetéveszthető az andalúziai lóval, az Ibériai-félsziget nemes lovával. A hasonlóság nem véletlen, hiszen a második világháború után már csak két tisztavérű alter-real mén és néhány kanca élt. A fajta fenntartására exért andalúziai lovat váalsztották.
Az Altér do Chao ménest, ahol 1748 óta tnyésztenek alter-real lovakat, V. János király alapította, és ma ez portugál állami ménes. Itt tenyésztettek lovakat a lisszaboni király istálló számára, majd később Napóleon lovasságának is, napjainkban pedig az Escuola Portuguesa des Atra Equestre, a portugál lovasiskola részére, ahol ma is ápolják a klasszikus, művészeti lovaglás tudományát.
Az alter-real 155 cm-es marmagasságával középmagasnak számít. Gyakori szín a pej rövid, selymes szőrrel, sűrű sörényel és farokkal. A lovak nemcsak mutatósak, hanem inteligensek és bátrak is, ezért ma is szerepelnek a vértelen portugál bikaviadalokon, ahol mozgékunyságuk és jó lovasolhatóságuk előnyt jelent.

Az Egyesült Államokban több mint száz éve tenyésztezenek albízókat. A fakóktól eltérően az albínó lovak fehér szőrrel születnek. Rózsaszín bőrük pigmenthiányos, szemük pedig gyakran kék vagy barna. Az amerikai albínókban csak a szín közös, egyébként a magasság, megelenés és jármód szerint éppoly sokfélék, mint az alapfajták.

Az amerikai saddlebred bemutatókra termett. Figyelmes, temperamentumos tekintete, nyakának és fejének magas tartása, magasan viselt farja és kifejező jármódja elegáns és feltűnő jelenséggé teszik, ami visszaonozza a tekintetet.
A mutatókon jól érvényesül a nyak és a fej magas tartása, amit nem a lovasnak elérnie a saddlebred esetében, hanem a ló felépítéséből adódik. A hosszú, ívelt nyak magasan illeszkedik a törzshöz, exére a fej autómatikusan magasra kerül. Ahhoz, hogy a farok is magasan álljon, műtét kell, ami Németországban tiltott beavatkozás.
Az amerikai saddlebred ló valamennyi színben létezik, még tarka is van, hiszen eredetileg farmlovak voltak, és ma is használják őket marha tereésre. Hosszú csüdje miatt kényelmesen megülhető és valamennyi lovassportra alkalmas, díjugratásra is. Európában a lóbarátoknem is tudják, mennyire sokoldalú ez a fajta.

Az amerikai belga a belgahidegvérű ló vagy brabanti egyik válfaja, amit Egyesült Államokban tenyésztettek ki. A hidegvérű lovak magassága elérheti a 170 cm-t is, és nagyon erősek. Vastag nyakuk, zömök testük és izmos faruk alkalmassá teszi őket, hogy nehéz terhet vonassanak. Kitartóak és jól kezelhetőek.

Az andalúziai lóban, amelyet Span yolországon kivül fajtiszta spanyol lónak(paru raza espanola) is neveznek, sok az arab és berber vér. Ez a régi fajta számos melegvérű fajtának  adta tovább nemes jellemét és megjelenését, többek között az amerikai lovaknak, amelyek a spanyol hódítók hátrahagyott lovaitól származnak.
Az andalúziai ló zömök, de elegáns, kezes és intelligens ló, amely hátaslóként és fogathúzásban is megállja a helyét. Gyorsan tanul, ezést öröm vele dolgozni és megtanítani a spanyol lovasiskola lépéseire.
Jerez de la Fronterában, az andalúz tenyésztés központjában az ottani lovasiskolában(Real Escuela Andaluza del Arte Ecuestre)a lovakat klasszikus spanyol módon képzik, és csodálatos bemutatókat tartanak. A szigorú és merev bécsi spanyol lovasiskolával szemben itt érvényesül a délvidéki könnyedség.

A világ kétlegnemesebb fajtája egyesül az anglo-arab lóban, amely az arab és angol telivér keresztezéséből származik. Az új fajtát a 19. száazad közepén tenyésztették ki Franciaországban. 188-ban törzskönyvezték. Előírásm hogy az arab vér minden egyes egyedben 25% legyen.
Jellegzetes a formás nagy és nemes fej. A mar kifejezett és rövid hátban, majd hosszú, kissé csapott farban folytatódik. A kicsi és kemény paták hosszú, száraz végtagokon helyeezkednek el. A marmagasság 155-165 cm.
A modern anglo-arab lovakat elsősorban Franciaországban, Nagy-Britábiában és Lengyelországban tenyészik. Nemes sportlovak, amelyek az ugratásban és főleg a gyors vágtában jeleskednek. Nemcsak kiváló military és ugrólovak, hanem remek díjlovagló és fogathúzó lovak is.

Nagyon szép, harmnikus felépítésű sportló az anglo-karacsev, amelynek marmagassága 160 cm. Az egykori Szovjentunióban, a Kaukázusban tenyésztették ki orosz lovak és angol telivér keresztezésével. Az eredmény jó munkabírásu, valamennyi sportágban alkalmazható ló.

Az appaloosa az egyetlen lófajta, amit indiánok tenyésztettek. Általában ugyanis a vadlovak fogták be, és azokat lovagolták. A Palouse-völgyben nez percé(lyukasztott orrúak)törzs ezzel ellentétben maga tenyésztette a lovait, amelyeket a völgyről neveztek el. Amiket a törzsek AMikor a törzset kiűzték, a lovak is csaknem kihaltak.
Az appaloosa ló szembetűnő jellegzetssége a színe: szőrén különböző minták, foltok láthatók, amelyek kombinációja igen sokfle lehet. A szeme és a szája körüli bőr szabálytalanul pigmentált, és a szivárványhártyája körül gyakran látható fehér karika. A patákon fajtára jellemző módon elvárhatók a világosabb csíkok. Léteznek egyszínű appaloosa lovak is. 
Az appaloosa lovak szép, arányos hátaslovak. Marmagasságuk 145-160 cm. A szépen formált fej közepesen hosszú nyakhoz illeszkedik. Erős hátuk és izmos garuk könnyedén elbírja a lovast. Mivel kitartóak és biztos járásuak, kiválóak tereplovaglásra, akár hosszú távokon is.
Az appaloosa lovak intelligánciával párosuló kitartása és keménysége, valamint nyugodt természete a lvoassport valamennyi válfajára alkalmassá teszi, de megbízható családi ló is válhat belőle. Már régen nem csak westernlovaglásra használják, hanem jó eredménnyel índitják emegvérű futmaokon is. Ennek ellenére leggyakrabban a westernbemutatókon látható, ahol a lovas a ló mintájához öltözk,. 

Képek:

Akhal-tekini

Arab Telivér

 

Forrás: [origo]Angol Telivér

KWPN
Amerikai saddlebred

Alter Real by Torrado.Alter-real

andalusian horse by ehorsegreece.Andalúz

 

Appaloosa Trot by myhorse.Appaloosa